Beschreibungen

FAJTATÖRTÉNET
Megpróbálok néhány dolgot tisztázni. A John Russell tiszteletes sztoriját talán már mindenki ismeri, aki legalább már odáig eljutott, hogy megtalált minket, tehát érdeklődik a fajta iránt. Azonban azt nem nagyon értik legtöbben miért van az, hogy teljesen különböző típusú kutyákat értenek egyazon fajtanév alatt. És itt nem csak a szőrtípusról, vagy a lábak hosszáról van szó. ülönböző kutyák köszönnek vissza az ismert tápcsaládok csomagolásairól, kutyás magazinok kiállítási tudósításaiból, az amerikai filmekből, valamint - és ez a lényeg - valami teljesen mást látni itthon jack russell terrer fajtanév alatt. Nem szeretnék senkit megbántani, csak szeretném leírni, hogyan látom én a fajta valódi történetét, elsősorban a fajtaregisztrálási és a törzskönyvezési anomáliák szempontjából.

A fajta névét az 1800-as években Angliában élt John (Jack) Russellről kapta, aki - mint elismert terrierszakértő és szenvedélyes vadász - foxterrierekből és más terrierekből kialakított egy tenyészállományt, kimondottan vadászati célra. A harmincas évektől a Russell kutyáihoz hasonló terriereket nevezték tenyésztőjük után jack russell terriereknek, melyek azonban még nagyon különböző megjelenésű, csak vadászati szempontból szelektált úgynevezett "working" terrierek voltak. A mai értelemben vett jack russell terrier kialakulása és szisztematikus tenyésztése nem Angliához, hanem Ausztráliához kötődik. Az 1950-es évektől Ausztráliában néhány lelkes tenyésztő munkájának eredményeképpen egy jack russell terrier néven regisztrált, egységes anatómiai felépítéssel rendelkező típus kezdett kialakulni. ívüli módon népszerű lett Ausztráliában mint társ, show kutya és vadászkutya egyaránt.

Európában még sokáig nem törzskönyvezték a fajtát. Az FCI csak 1990-ben regisztrálta parson jack russell terrier néven, ezzel az angol, még regisztrálatlan kutyák törzskönyvezése is megindult. Ezek a kutyák azonban méretben, testalkatban továbbra is különbségeket mutattak, ráadásul különböztek a jack russell terrier néven regisztrált ausztrál fajtától is. Az FCI 2000-ben választotta szét az anyaországban (Anglia) tenyésztett egyedeket parson russell terrier néven az Ausztráliában kialakult fajtától (jack russell terrier). Sajnos azonban az európai állományból a rövidebb lábú egyedeket (mivel ez lett a legfontosabb szétválasztási szempont) automatikusan jack russell terrierként törzskönyvezték tovább, pedig ezek az egyedek az Ausztráliában kialakult fajtától merőben más típust képviselnek küllemben és karakterben egyaránt. Hazánkba is ezekből a "munka típusú" kutyákból kerültek be az első jack russellek, a hazai állományban a mai napig ez a típus a meghatározó. Az utóbbi évek FCI kiállításain kiemelkedő eredményeket elért tenyésztők kutyái azonban már kivétel nélkül az ausztrál vérvonalakat képviselik.

(Amerikában a jack russell terrier külön standard alapján tenyésztett, tulajdonképpen mindkettő típustól különböző, de a parson russellhez közelebb álló fajta.) A fajta tulajdonságait a standardban rögzítik, ami letölthető az FCI hivatalos honlapjáról. Az adathalmaz ma már több szakkönyvben magyarul is olvasható, én saját válogatásom szerint csak a legfontosabbakat emelem ki: Élénk, éber, bátor terrier, átható, intelligens kisugárzással. Marmagasság: 25cm-30cm, súly: 5-6 kg. A hát egyenes. A kutya hossza, meghaladja a marmagasságot. A törzs mélysége egyenlő arányban van a martól a mellkas alsó része és a mellső lábak a könyöktől a talajig mért hosszával. (A mellcsont a talaj és a mar között helyezkedik el.) A mellkas kerülete a könyök mögött mérve 40-43 cm. (Mindenképpen meg kell mérni!) Fogazat jól fejlett, mindig teljes, ollós záródású. A fang hossza a stoptól az orrig rövidebb, mint a stop és a nyakszirtcsont távolsága. Orrtükör fekete. Szemek kicsik, mandulavágásúak, nem előredülledők. A végtagok egyenesek, úgy elölről, mint hátulról nézve. A mancs kerek, kemény. Mozgása egyenes vonalú, szabad és rugalmas. A végtagoknak mozgás közben is párhuzamosan kell futniuk. A szőrzet lehet sima, vagy szálkás, az átmeneti szőrtípus megnevezése: "tört". Egyes országokban (pl. Észak-Amerikában) a sima szőrváltozat az elterjedtebb. A vezető ausztrál kennelek, illetve a belőlük építkező észak-európai kennelek kutyái között azonban csak igen ritkán találunk sima szőrűt. A fehér színnek uralkodnia kell. A fekete vagy cserszínű jegyekkel a fejen mindenképpen rendelkeznie kell.